Előszó

 

Kész, elég volt!

 

Gondolkozhatnék, hogyan és mit kellene írnom úgy, ahogyan a NAGY

emberek írnak, ahogyan újságíróhoz, íróhoz, tanult diplomás emberhez, esetleg

politikushoz illő lehetne. De nem gondolkozom ezen, nem foglalkozom ezzel. Nem

vagyok sem egyik, sem másik. Egyszerűen ember vagyok. Ember. A szó szoros

értelmében. Egy a közel tízmillióból, aki nem más, mint egy Magyar Állampolgár.

Soha nem foglalkoztam politikával, közszerepléssel. Éltem a magam kis életét,

tettem a dolgomat.

Voltam én is gyerek, szép átlagos gyermekévekkel. Én még a kommunista

rendszerben láttam meg a napvilágot 1972 nyarán, Debrecenben. Most is itt élek.

Testvérem nincs, apukám meghalt, mikor én 10 éves voltam, így anyukám egyedül

nevelt föl, tisztességben, becsületben. Szüleim dolgozó munkásemberek voltak, én

is fizikai munkát végző emberré váltam, szabni-varrni tanultam, és a férjem is

fizikai munkát végez. Nem szégyellem, nincs ebből gond. Egyik ember szakmát

tanul, másik pedig azért, hogy gyógyíthasson, taníthasson és így tovább.

Különböző emberek vagyunk, különböző elvárásokkal, igényekkel,

gondolkodással. De valamiben mindannyian egyformák: békében, örömben,

nyugalomban szeretnénk élni, nevelni gyermekeinket, mindenki a maga igényének

megfelelően. Küzdünk, iparkodunk, igyekszünk. Igyekszünk gyermekeinket

tisztességben, becsületben fölnevelni, iskoláztatni, és mindannyian reméljük, majd

a gyermekeink többet tanulnak, többre viszik, mint mi. Ezért dolgozunk,

dolgoznánk, hogy nekünk is, és nekik is jobb legyen. Ma már ki merem jelenteni,

hogy a jelenlegi helyzetben csak abban reménykedhetünk, hogy túléljük ezt a napot

is. Nap mint nap halljuk a tévében, rádióban, olvassuk az újságban, a neten, ki mit,

mennyit tesz zsebre a közpénzből, a mi adóbefizetéseinkből, természetesen

jogszerűen, hiszen minden le van papírozva. És még mindig azon gondolkoznak az

„okosak" hogy mit vehetünk még el a Néptől! Van egy nagy „hibám", sokaknak

hiba, én büszke vagyok rá! Túl nagy az igazságérzetem, túl becsületes,

lelkiismeretes ember vagyok. Az a nagybetűs Ember, a szó szoros értelmében.

 

 

 

tanultam belőle, mert inkább törjön be ismét, de én nem tűrök tovább! Elég volt!

 

Régóta foglalkoztat már, hogy Emberek, valamit tennünk kell, nem lehet annyiban

hagyni, amit tesznek velünk ebben az országban. Eddig csak motyogtam,

háborogtam, mint nagyon sokan, de nem tettem semmit. Mit is lehetne?

Rettenetesen elítélem az agressziót, és mint a történelem annyiszor be is

bizonyította, hogy hiába a népfelkelés, mindig leverték a Népet. Soha nem

tüntettem, nem voltam rendezvényeken, ez nem az én világom. Mégis valamit

tennünk kell, Emberek, mert ha ez így megy tovább, akkor 100 évvel Trianon után

4

Magyarország és Népe már nem fog létezni! Valamelyik országnak odaadnak

bennünket tartozásba, vagy csak egyszerűen eladnak minket a hatalomban lévő

nagykutyák. Az is lehet, hogy ez a cél: megsemmisíteni Magyarországot, a Magyar

Népet.

Azt mondom, Emberek, ne hagyjuk! Nekünk is jogunk van az élethez,

jogunk van élni, dolgozni, gyerekeket nemzeni ebben az országban, mi is ide

születtünk! Nekünk is jogunk van itt ÉLNI! A ma reggeli hírek hallatán azt

mondtam, hogy kész, elég volt, ne tűrj tovább, „birka nép"! Megpróbálom

megtenni a tőlem telhetőt, és Te, mint a Nép, Te se tűrj tovább! Fogjunk össze,

agresszió nélkül, törvénnyel, joggal, igazsággal védjük meg magunkat,

gyermekeinket, országunkat! Bízom az igazságban, és bennetek, a Népben.

 

A teljes könyv itt olvasható!

                                            Katt a Képre

                                       

 

 

Ez a könyv a Néphez és politikusainkhoz szól, tényeken alapszik.

Debrecen, 2009. október 8., csütörtök

Mondd meg az igazat, betörik a fejed!

Mindig betört, gyerekkorom óta, még sem

Oldal: MEDDIG TŰR még a NÉP
Kertes házat keresek cserére - © 2008 - 2024 - lakascsere.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat